Ez a könyv a második világháború idején játszódik 1943-ban. A főszereplője egy lány, Gina. Gina apja tábornok, édesanyja pedig kiskorában meghalt, így apja nevelte és a dadusa. Gina családjával Budapesten élt, boldogan. Gina el volt kényeztetve, meg volt mindene, ami kellett és ami akkor menő volt. Volt egy nagynénje, ő mindig meghívta a teapartijaira, a táncestékre, ahol Gina nagyon sok új embert ismert meg. Egy ilyen táncesten ismerkedett össze szerelmével. Titokban találkozgattak, nagynénje estéin, mert a fiú az apja egyik beosztottja volt, és az apja így sem volt oda a fiúért, de Gina nem értette, hogy miért. Az apja mindig más kifogást mondott, hogy miért nem szimpatikus neki Kuncz Ferenc.
Egyik nap, ahogy Gina haza jött az iskolából, apja már a szükséges ruháit becsomagolva, bepakolta a kocsiba. Utána, beültette lányát mit sem mondva neki, hova mennek és miért. Ginának senkitől sem maradt ideje elköszönni. Apja (a könyvben egy meghatározatlan helyre,) valahová az Alföldre vitte lányát. Megérkeztek a református kollégiumba, ami Gina számára olyan volt, mint egy börtön, mert az ablakokon rácsok voltak. Gina az első hetekben csak zokogott, nem bírta felfogni, se megérteni apja miért csinálta ezt vele, miért "zárta börtönbe"! Az udvar közepén állt egy szobor, a szobrot mindenki csak Abigélnek hívta. Ez a szobor, mindenki úgy vélte, csodatevő szobor. Gina nem hitt senkinek, be akarta bizonyítani, hogy nincs igazuk. Így sem volt jóban senkivel az osztályban; mivel mindenki árulónak hitte, és nem álltak vele szóba, mert a tanároknak olyan valamit mondott el, amit nem kellett volna; de ezek után már mindenki utálta. Egyedül volt, magányos. Így teltek Gina napjai, hetei, magányosan, apjával, akit legjobban szeretet a világon, ő vele is csak heti egyszer szombaton beszélhetett, telefonon. Gina, állandóan sírt apjának a telefonba, mindig könyörgött neki, hogy vigye haza, de soha nem kapott számára megfelelő választ, mindig azt mondta az apja, hogy majd akkor amikor eljön az ideje annak is. Aztán egy nap, Karácsony tájékán, apja úgy döntött, meg látogatja lányát az intézetben. Elvitte egy kis sétára faluban, beültek a cukrászdába, ettek sütit, meg az apja vett sütiket a lányoknak is, csak kedvességből. Itt a cukrászdában Gina annyira sírt, hogy apja már nem bírta tovább nézni lánya szenvedését, és elmondta, hogy miért kellet lehoznia, ide istenháta mögé, miért kellett minden kapcsolatot megszakítania a külvilággal, azért, mert a tábornok ellenálló volt, és ezért őt elakarják fogni és kiakarják faggatni, ezzel Gina élete is veszélyben, mert ha a tábornokot nem tudják elfogni vagy nem fognak tudni semmit kiszedni belőle ami számukra fontos lenne, akkor Ginán keresztül próbálják megtörni a tábornokot, persze Gina tudta, hogy akkor az ő élete és az apjáé is veszélyben van. Ez a beszélgetés után, (mondhatjuk úgyis, hogy) Gina felnőtt. Megértette, hogy apja mit mondott neki, és az apja még azt is elárulta neki, hogy itt az intézetben, soha nem lesz baja, mer van valaki, aki vigyázz rá. Gina most már jobban oda figyelt mindenre, kíváncsi természete miatt, próbálta kideríteni, ki az a tikos ellenálló, itt az intézet falain belül. Első gyanúja, Kalmár volt, az összes lány szerelmes volt ebbe a tanárba, még Gina is.
Eltelt az év, nem sokára itt nyári szünet (kb. más fél hónap múlva). A bombariadót jelző csengő megszólal, lemennek a pincébe, a buvóhelyre. Mindenki nagyon félt, pánikba esett mindenki. Gina nagyon félt, hogy meghal, ezért (ahogy ő gondolta) halála előtt bocsánatott kér a lányoktól, a lányok is mind megbocsátotak neki, ez Gina számára először furcsa volt, de tetszett neki, hisz újra vannak barátai, csak próba riadó volt, mint kiderült. Így az utolsó másfél hónapot, boldogan élte Gina, de egyik nap, olyan üzenetet talált amit Abigél hagyott neki, hogy menekülni-e kell, mert édesapját elfogták, és tudják már Gina pontos tartózkodási helyét, bármikor jöhetnek érte, ma este meg kell szöknie, leírta neki, hogy kint őt fogják várni, kap kinti segítséget. Gina mindvégig tartotta kapcsolatát Kuncz Ferivel, ezért, azt gondolta, biztos ő lesz az aki kintről segít neki megszökni, de eljött az éjfél, Gina ott állt lenn a kapunál, egyszer csak meghalja szerelme hangját, és ebben a pillanatban jön rá, hogy akitől az apja annyira rejtette, nehogy rátaláljon, az Kuncz Feri volt, nem hiába, ahányszor csak Feri próbálta megszöktetni Ginát Kőnig tanár úr, mindig valahogy véletlenül ott termett, és megakadályozta a szökést. Gina rájött, hogy a titkos ellenálló, Kőnig tanár úr. Gina megszökik Kuncz Feri elöl, és Horn Micihez viszi őt egy ismeretlen, Gina itt tölti az éjszakát, most már biztonságban. Holnap tovább ment Budapestre
, de nem veszélytelenül.
A könyv úgy fejeződik be, hogy Gina már felnőtt asszony, és boldogan él családjával, de senkit sem szeretett úgy, mint az apját. Bár édesapja már rég halott, ő még mindig ugyan-úgy szereti, mint hajdan, csak most még tiszta szívéből tiszteli is.
A kép a könyv borítóját ábrázolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése