Az ember teremtésének mitológiái

Maja teremtéstörténet:

A világ és az emberek teremtése

Elmélkedtek (az istenek), és íme, megvilágosodtak, megjelent az Ősfényhajnal, és terveikben megjelent az ember.

Ennek utána elgondolták a teremtést, elgondolták a fák és folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak...

Miképpen legyen élet, és miképpen jöjjön létre világosság? Kinek kell gondoskodnia táplálékról és betévő falatról?

- Jöjjön immár, és legyen! Népesüljön be az üresség!

- Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!

Így szóltak.

- Legyen élet és legyen világosság az égen és a földön! És ne legyen ragyogás, nagyság és dicsőség művükben és teremtésünkben, míg nem alkottunk embert, míg testet nem öltött az ember!

Így szóltak. És utána megcselekedték és így megteremtették a földet. Igen, így volt, így teremtették a földet. Nem volt föld, és így szóltak:

- Föld! - És egy szempillantás alatt létrejött a föld...

Ekképpen teremtetett a föld, így teremtetett általa, kinek neve Égszíve és Földszíve, és aki termékennyé tette a földet, mikor még várakozás borult az égre, és víz borult a szárazra.

Így történt, hogy teljessé vált a mű, és ekkor elmélkedtek és megvilágosodtak, és gondolkodtak és megcselekedték.

Ennek utána megteremtették a bércek vadjait, az erdők démonait és a hegyek szellemeit, őzeket, madarakat, pumákat, jaguárokat, kígyókat, csörgőkígyókat, viperákat és a liánok démonait...

Azt kívánták, hogy minden földi élő imádja őket.

De az állatok nem értették egymás beszédét, ezért nem mentek semmire, és nem tudtak tenni semmit. Így hát áldozatul adták mindet, és a föld állatai arra ítéltettek, hogy megölessenek, és táplálékul szolgáljanak.

Ekkor a Teremtő és az Alkotó, a Nemző és a Szülő elhatározták, hogy új kísérletbe kezdenek, megteremtik és megalkotják az embert...

Teremtsünk hát engedelmes és tisztelettudó lényeket, akik táplálnak és eltartanak minket.

Így szóltak.

Ezután következett a teremtés és a formálás. Földből és sárból alkották a húsát. De látták, hogy nem jó...

És az emberi alakokat fából azonnal elkészítették. Olyanok voltak, mint az emberek, beszéltek, mint az emberek, és benépesítették a föld színét.

Éltek és sokasodtak, lányaik voltak, fiaik voltak a fából alkotott embereknek, de nem volt lelkük, nem volt értelmük, és nem emlékeztek a Teremtőre és az Alkotóra. Elfelejtették Égszívét, és ezért elveszítették kegyelmét...
Égszíve vízözönt bocsátott rájuk, és a hatalmas vízözön a fából teremtett alakok fejére zúdult.

Egyiptomi Teremtés Történet

A teremtés /részlet/

Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt. A világ áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.

A virágbölcsőjéből kiemelkedő napgyermek körültekintett, s a végtelen vízen egy cseppnyi hely sem akadt, ahol lábát megvethette volna. Ekkor a mélyből előhívta az őshalmot. Kilépett a szilárd talajra, és megteremtette Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját.

A napisten megpillantott egy karcsú, négyszögletes kőoszlopot, a Benbent, az obeliszk ősmintáját. (Ennek helyén épült később a napisten városa, görögül Héliopolisz. Felkapaszkodott a csúcsára, körülnézett, és látta, hogy egyedül van. Heper, a felkelő nap ekkor bűvös hatást gyakorolt tulajdon szívére, és létrehozta Sut, a lég istenét, és Tefnutot, a nedvesség istennőjét. Su és Tefnut szerelméből született Geb, a föld és Nut, a mennybolt. Geb és Nut hosszú időn át szorosan egymáshoz simulva éltek, de egy napon atyjuk elválasztotta őket. Su megragadta Geb asszonyát, és felemelte a végtelen magasságba, hogy megalkossa belőle az ég boltozatját. Nut hatalmas ívben hajolt Geb fájdalomtól görcsbe merevedett teste fölé; talpa a keleti horizontot érintette, kezével a nyugati láthatárra támaszkodott. Nut a földre tekintett a roppant magasságból, és szédülés fogta el. Panaszaira a lég istene, Su megtámasztotta Nut vállát és derekát, hasát meg csillagokkal ékesítette; e naptól fogva Nut istenasszony uralkodott a mérhetetlen égbolton, férje, Geb pedig a föld hatalmas istene lett.

Ré, a nap két óriási bárkát készített magának. Az egyiken nappal járta be az ég tündökletes tájait, a másikon éjjelente vágott neki föld alatti útjának. És hajnalra újra elérte a napkeleti Benben követ. Minden reggel ragyogó ifjúként indult mennyei útjára - ekkor Hepernek, keletkezőnek hívták -, delelőre már érett férfiként érkezett a mennybolt közepére - ekkor Rének nevezték -, estére mint Atum törődött, fáradt aggastyánként szállt az éji bárkába, és másnap ismét megifjodva kezdte meg nehéz útját. Az égi bárka orrán a haragos Széth őrködött, a vörös isten, és rettentő fegyverével tartotta távol a napisten ellenségeit.

A földi férfiak és asszonyok Ré földre hulló könnyeiből születtek. Mielőtt az emberek benépesítették volna Alsó- és Felső-Egyiptom területét, Ré megalkotta a növényeket, az állatokat és a vizekben nyüzsgő szörnyeket.

Laoszi teremtéstörténet:

Az ember teremtése /részlet/

A föld jótékony szellemei, a Pu Niö Nia Niö-k egykor fenn éltek az égben, az istenek társaságában. Riasztó külsejük azonban annyira elrémítette az istenek gyermekeit, hogy az ég legfelsőbb ura kiűzte őket az istenek országából. Ekkor a föld még nem létezett, és lent csupán a végtelen víz tükre csillogott. Így szólt az istenek ura:

- Szálljatok alá, tapossátok meg a vizet, és lábatok nyomán előbukkan a föld! Teremtsetek lakhelyet magatoknak!

A szellemek leereszkedtek, megtaposták az óceán vizét, és íme, megjelent a föld. De a mérhetetlen kiterjedésű síkon egyedül érezték magukat, így hát visszamentek az égbe, hogy megkérjék az istenek urát, adjon társakat melléjük. De amint újra megjelentek az istenek között, az istengyermekek rémülten menekültek. Az istenek ura haragosan rivallt rájuk:

- Hogy merészeltetek visszajönni?

- Azért jöttünk, istenek ura - felelték a szellemek -, hogy társakat kérjünk tőled, mert egyedül vagyunk a földön.

Az istenek ura ekkor átadott nekik három magocskát, és megparancsolta, hogy a magokat ássák a földbe.

- A magok kihajtanak, és indát eresztenek.

Az indákon három hatalmas tök fog nőni. Itt van egy fúró, egy olló és egy fejsze. Ha zaj hallik a tök belsejéből, nyissatok lyukat rajtuk, hadd jöjjenek elő az emberek.

Pu Niö Nia Niö-k visszatértek a földre, elültették a magokat, és a vastag indákon csakhamar három hatalmas tök fejlődött. Amikor a tökök belsejéből nagy zsivajgást hallottak, a fúróval, az ollóval és a fejszével kilyukasztották mind a hármat, mire előbújtak az emberek. Az első tökből származtak a khák, a szegény szolganép, a másodikból a laók, a harmadikból a mandarinok és a fehérek. Mivel az emberek ruhátlanul jöttek a világra, a szellemek ismét felemelkedtek az istenek urához, hogy ruhát kérjenek számukra. Az istenek ura három bálát nyomott a kezükbe, majd visszaparancsolta őket a földi lakhelyükre. Az első bálában a khák részére szánt ruhák voltak: foszlott rongyok. Ezért jár máig is a szegény nép rongyokban. A második csomagban már tiszta, rendes öltözékek voltak, ezért a laók tisztán és rendesen öltözködtek. A mandarinok és a fehérek csomagja pompás, díszes öltözékekkel volt teli.

Mottók

A tulsóparttal szembe van, az inneneső.

Ha éjfélig nem jövök, ma már ne várjatok.

Az élet egy habos torta, csak meg kell találni a habot.

Gondolkodom, tehát vagyok. Ha meg nem gondolkodom még jobb vagyok.

Régen nem szerettem a Pöttyös Túró Rudit, de most már jól vagyok.

Nem veszem túl komolyan az életet, mert eddig mindenki belehalt.

/www.pottyos.hu/

Hírek

Elkezdődött az Odaát 2. évadjának a vetítése az RTL Klub-on. Péntek este 23.15-kor láthatjuk az amerikai népszerű sorozatot.
A második évad első részét már 2007.Október 19-én este adták le.

Haikuk, amik nekem tetszenek

1.:
Csöndes szememben
visszhangzik a szürkeség,
keserű emlék.

2.:
Elállt a szél,
képtelenség.
Ami nincs, az nem tud menni.

3.:
A szem lát,
de nem látja önmagát.
Ez az egyszem-világ.

4.:
Áradó folyó
Sodor majd kivet, így élsz
Határtalanul

Haiku 2.

1.:
Egy levélről, egy
eső csepp hullik le a
földre, bájosan!

2.:

A szél csak játszik

az ágakkal, kell egy jó
játszótárs neki.

3.:

Az eső, olyan
lassan hullik most, mint a
könny a szememből.

4.:

A bús virág, most
egyedül van a réten.
Ősz van, és hideg.

5.:

A fák díszesen
felöltöztek, vörös és
sárga ruhába.

6.:

Az este derűs,

a hold is szomorúan
várja a telet.

7.:

A pillangó száll,
az idő csak áll, s vár, de
az ősz nem megy el.

8.:

A virág sok szín-
ben tündöklik, jön a faggy,
s minden fehér lesz.

9.:
Az ezüstös hold,
csillogóan ragyog fenn
az éj közepén.

[ezek is saját alkotások!]

A kulcs

Volt egyszer egy kisfiú, mindenki csak "Túró Rudi"-nak hívta, de az igazi neve Dániel volt. Ez a fiú arról volt híres, hogy sehova sem ért oda időben, mindig elkésett, mindig otthon hagyott valamit, (például a matek tankönyvét, vagy valamelyik füzetét, tankönyvét, vagy a tolltartóját, volt, amikor a tesi cuccát hagyta otthon, sőt ezek nagyon gyakran fordultak elő) ami az iskolába kellett, nemcsak erről volt híres, hanem arról is, hogy mindig elvesztett valamit, ami értékes, fontos, vagy létszükséges volt környezete és a számára is, bár az elvesztett dolgok, tárgyak általában előkerültek pár napon, vagy pár héten belül. Dani nem volt megbízható fiú, ha be kellett valamit hozni az egyik órára, nem hozta be, mert elfelejtette, hogy mit kellett volna csinálnia. Dani, tehát egy trehány, szanaszét szórt gyerek volt, de kedves.
Egyszer történt, éppen az anyukája munkahelyén, a kórházban várta az anyukáját iskola után. Péntek volt, fél 1 körül lehetett. Dani anyukája megígérte, hogy elmennek a vidámparkba ma iskola után. Dani ült és várt, és miután anyja végzett, rábízta a kocsi kulcsot fiára, azt mondta neki, hogy menjen le és várja meg őt ott lent a kocsinál a garázsban. A fiú le is ment ott állt a kocsinál, várt egy kicsit, anyukája 10 perc múlva lent is volt. Ekkora már 1 óra volt. Anyja kérte a kocsi kulcsot, mert sietniük kellett. Dani benyúlt a zsebébe, hogy elővegye a kulcsot, de nem találta. Kereste mindenhol, a nadrágjában, a kabátjában, az ingében, még a hátizsákja egész tartalmát is kiborította a földre, de nem találta meg a kulcsot sehol. Mivel nem lett meg a kulcs, taxival kellett haza menniük.
Dani anyja nagyon mérges volt fiára. 3 hetes szobafogságot kapott, és idén nem mentek el a vidámparkba.
Dani számára ez a történet tanulságos volt, de anyukája számára inkább költséges, mert nem volt valami olcsó a kocsi "feltörése", és új kulcs készítése, meg új zár betevése a kocsiba.

Karinthy Frigyes: A cirkusz

Karinthy Frigyes a művét E/1. személyben írta.

Ez a történet egy fiúról szól, aki nagyon akart kapni egy hegedűt, és nagyon el akart menni a cirkuszba. Meg is kapta a hegedűt, de a cirkuszba, nem tudott elmenni.
Éjjelente a cirkusszal szokott álmodni, ez a cirkusz mindig ugyanaz marad, de mindig más-más helyen bukkan fel az álmaiban. Az egyik ilyen álmában, beszélgetésbe kezd a cirkusz igazgatójával, minden áron be akar jutni a cirkuszba, ezért, bár dadogva és nagyon nehezen kinyögve, de felajánlja, hogy ha őt most beengedi jegy nélkül, akkor ő eljátszik a közönségnek, egy általa írt dalt, a hegedűjén. Az igazgató, kételkedve, de beleegyezett az alkuba. A fiúnak először a cirkuszt hátulról mutatta meg, ott a színészek, állatok voltak, meg a kellékek. Aztán a cirkuszon átvezette a fiút, egy szobába érkeztek. Ebben a szobában egy férfi egy nőt fojtogatott, a fiú ordítozott, követelte, hogy a férfi engedje el a nőt, de az igazgató elmondta neki, hogy ezek csak viaszból készült bábuk, egy kicsit felemelt hanggal. Tovább mentek, most egy másik szobába tértek be, itt csupa kifestett lány és fiú ült padokban, mintha valamilyen iskolában lennének. Igen, ez volt a cirkusznak a bohóciskola, bohócképző része. Az igazgató beültette a fiút az egyik padba, aztán hívta kisorjában a felelőket. Elsőnek egy fiú ment ki kézen járva. Másodiknak egy másik gyerek, úgy szint kézen járva ment ki, de ő a fejét verte a földbe, persze szándékosan. Harmadiknak egy férfi jött ki, ő elővett egy kést, felvágta a mellét. Rögtön összeesett a földre, aztán felállt, és visszament a helyére. Az igazgató, csak, annyit mondott, hogy így már jó lesz. A férfi vissza ült helyére, elővette a cérnát és a tűt, és elkezdte bevarrni sebét, ekkor vette észre a fiú, hogy a férfi mellkasán több ilyen bevarrt seb van. Jöttek sorjában a többiek is, ők állatok, nevető, síró, öreg nő hangját utánozták, nagyon élethűen, persze voltak, akik más emberek hangját utánoztak. Az igazgató a fiút szólította, hogy adjon elő egy mutatványt. A fiú, azt mondta, hogy csak hegedűn tud játszani, erre az igazgató és a többi gyerek kiröhögte hangosan. Egy másik fiú átvitte egy hangszerekkel teli szobába. Ebben a szobában nagyon magas és hosszú hangszerek álltak, aztán a fiú észrevette az éppen próbáló cirkuszi zenekart. Kicsit szégyenkezve ment vissza a bohóciskolába. Most az igazgató levitte a pincébe, ott volt a hullakamra. A fiú könyörgött neki, hogy hadd ne maradjon itt, inkább megcsinál bármit, csak ne legyen itt. Ezután egy, olyan szobába vezették át, ahol sok-sok létra volt neki támasztva a falnak, sok háló, nyújtó és kötél csüngött a levegőben. Hónapok teltek el nehezebbnél nehezebb gyakorlásokkal.
Végül a fiú magát a színpadon találja, csak övé a színpad most, övé az egész. De most nem egy kisfiú áll a színpad közepén, hanem egy ráncos arcú férfi. Évek teltek el azóta, hogy belépett a cirkusz ajtaján. Most a férfi egy rózsaszínű pólóban van, kifestve, pont úgy nézz ki, mint a többi artista a cirkuszban. Egy hihetetlen mutatvány mutatott be, egy acéllábú asztalra, három széket rakott egymásra. Felmászott a tetejére, mindenki őt figyeli nagy szemekkel. Elő veszi a régi hegedűjét, és elkezdi játszani, azt a bizonyos nótát, amellyel ő a cirkuszban akart fellépni, mert nem volt jegye, még több évvel ezelőtt. A melódia a szíve legmélyéből fakadt, síró hangon.

Haiku 1.

1.:
Van, mi nem lehet

A tiéd, ezt tudod, de

Mégis arra vágysz!

2.:
Nem vagy önmagad,
nem tudsz az lenni, mert te
sem tudod, mi vagy!

3.:
Van, mi megmarad,
van mi nem, de az élet,
ilyen, kegyetlen.

4.:
Mész az utadon,
csak mész, hátra sem nézel,
de hátra kéne...

5.:
Már megint ez van,
mindig is ez volt, mindig!
És ez is marad!

6.:
Az ég kiderül,
s a városra fény borul!
Fény, s vidámság!

7.:

A boldog és a
boldogtalan, jól megfér
egymás mellett!

8.:
A boldog mindig
mosolyog, de soha nem
nevet, igazán...

9.:

Igazi barát,

nagyon kevés van, ezért,
becsüld meg őket!

10.:
A barátságok,
örökre szólnak, bár, ezt
néha elfelejtük.

11.:
Az élet egy játék,
és nekünk meg kell tanulnunk
veszíteni benne.

[Ez az egyik legjobb barátnőm kedvenc mondata]

[Ezek a saját költeményeim, én költőtem őket!!!]

Az első napom a Budai Középiskolában

Az első napom az iskolában, furcsa volt számomra.
Igazából, nem történt semmi különös, azon a napon, csak megismertük egymást valamennyire a többiekkel. Furcsa volt látni a sok új embert, mindenki máshogy viselkedett, mint a gólyatáborban, azok, akik ott voltak.
Az első napon semmi sem történt, ami olyan fontos lenne, vagy említésre méltó, csak új környezet, új osztály, és új társaság... Meg szerintem nem is történhetett volna, hisz ez még csak az első nap volt az egész évből, és itt még senki sem mutatja ki a foga fehérjét, hogy milyen is valójából.
Őszintén szólva, teljesen megszoktam a régi osztályomat, és ez az osztály tökre más, itt nincsenek olyan jó barátaim (vagyis még nincsenek, de remélem majd lesznek), mint ott, és itt nem érzem magam, olyan jól, mint abban suliban, lehet hogy azért mert még nem ismerek senkit igazán... De azon a napon, csak azzal a pár lánnyal voltam, akikkel a gólyatáborban összebarátkoztam (Szilvi, Szonja, Réka), de az volt a baj, hogy ők németesek, én meg spanyolos vagyok, szóval tudtam, hogy alig fogunk találkozni, és ez így nagyon rossz érzés volt, mert bennük megbízom, és tényleg jól érzem magam, amikor velük vagyok.

A három osztályfőnöki óra, hamar eltelt és az egész nap is. Az órákon bemutatkozott mindenki, mesélt magáról valamit, (pl.: mit szeret, hol lakik, van-e testvére, van-e házi állata, melyik suliba járt, meg ilyenek,) de ez az egy nap alatt nem lehet megismerni egymást jól. Ezért számomra inkább az első pár hét volt furcsa, mert a barátságok, nem rögtön az első nap, hanem később szövődnek.

De, persze ezek mellett, izgultam, hogy be fognak-e fogadni, hogy elfogadnak-e olyannak, amilyen vagyok, meg hogy lesznek-e barátaim, lesznek-e olyan emberek, akiket nem nagyon fogok színlelni, lesznek-e olyanok, akik utálni fognak, vagy nagyon szeretni?! Bár a gólyatáborban nagyon jól éreztem magam, mégsem nem akartam bemenni az első nap, azon filóztam, hogy "Mi lesz akkor, ha....?". Az úton az iskola felé végig ezen gondolkoztam, ezen törtem magam, végül, amikor megérkeztem, felszabadultabban éreztem magam. Ahhoz képest, hogy egy teljesen más társaságban, (pl.: a kedvenc helyemen, a parkban, hogy viselkedem, hogy érzem magam, hogy mit mondok...stb.) most az osztályban, mégis megrettentem, de nem tudom mitől. Talán attól a gondolattól, hogy "Ezekkel a gyerekekkel fogom eltölteni a következő 5 évet?", és "Ha már most az első nap nem vagyok szimpatikus nekik, akkor lehet, hogy később sem leszek az?"... Ezeken a dolgokon gondolkoztam egész nap.
De végül is, az első nap nem volt, olyan rémísztő, mint amilyennek én képzeltem el az úton, szerencsére.

Szabad téma/Sorozat/ Odaát

Alkotó: Erik Kripke
Műfaja: dráma/ thriller/ horor/ fantasy

Forgalmazza: Warner Bross., U.S.A

Eredeti (angol) neve: Supernatural

Odaát

Főszereplők:

Sam Winchester (Jared Padalecki): -Ellent mond apjának és bátyjának így külön költözik tőlük, új életet kezdve ezzel. Egyetemre jár. Komoly barátnője van (Jessica).
Dean Winchester (Jensen Ackles): Kis kora óta vakon követte apja parancsait. Úgy érzi felelősséggel tartozik öccséért (Samért). Szerinte a vadászat az élete. Bármit megadna, hogy újra egy család legyenek az apjával és öccsével.
John Winchester (Jeffrey Dean Morgan), a két fiú édesapja. Felesége halála után, a démonok megszállottja lett, az életét arra tette föl, hogy megtalálja, azt a lényt, ami végzett Maryvel.

Mikor Sam csecsemő volt, bátyja, Dean pedig négy éves, anyjukat, Maryt meggyilkolták 1983. november 2-án halottak napján. Férje, John, felfigyelt a bölcsőre csöpögő vérre, a plafonhoz tűzve látta feleségét látta, testét fel volt nyitva. Egy pillanattal később Mary körül lángok csaptak fel. Deant arra utasította, hogy vigye ki Samet a házból, eközben ő megpróbálta leszedni felesége testét a plafonról, a házban a lángok egyre nagyobbak voltak, és nem sokára felgyulladt a ház is, Mary holttestével együtt. Jonh, miután megtudta, hogy egy démon ölte meg Maryt, megszállott lett, mindenáron meg akarta találni, és végezni akart azzal a furcsa lénnyel. Fiat, már kiskorukban elkezdte tanítgatni, az ilyen paranormális helyzetek kezelésére, és kivédésére. Ám Samnek nem tetszett ez az élet, amit apja szánt neki, és ez ahhoz vezetett, hogy kilépjen a „családi vállalkozásból”. Sam visszatért a "normális" életvitelhez. A Stanford Egyetemen tanult, ösztöndíjjal, és barátnőjével, Jessicával élt egy lakásban az egyetemhez közel. De mikor Dean felbukkan egy éjszakán, azt a hírt hozva, hogy apjuk eltűnt egy "vadászat" során, Sam beleegyezik, és segít testvérének megtalálni az apjukat, akivel ő nem volt jóban, akivel tinédzser korában romlott meg a kapcsolata. A két testvér követi apjuk nyomait a kaliforniai Jerichóba, ahol újabb nyomokra bukkannak. Sam haza utazott Jessicához, ezzel visszautasította Dean kérését, hogy keressék meg együtt apjukat. Röviddel azután, hogy megérkezik, a lányt a hálószoba plafonján, tűzben égve találja, vérző hassal. Sam tehetetlenül nézi, ahogy Jessica meghal, pont ugyan-úgy, mint édesanyja. Sam a történtek után úgy dönt, folytatja az anyjával és barátnőjével végző démon hajszolását. Ezután az Egyesült Államok különböző pontjaira utaznak, hogy a végére járjanak a paranormális jelenésekhez és történésekhez, amelyek természetfeletti lényekhez kapcsolhatók.

1. Itt Sam (Jared Padaleczki) és Dean (Jensen Ackless) van.
2. Ezen a képen Sam, apjuk Jonh és Dean látható.
   
3. Dean és Sam látható, mögöttük a kocsijuk.
4. Dean és Sam a kocsijukban ülve.
5. Itt,éppen egy lányt mentettek meg egy rejtélyes démontól.

A www.wikipedia.hu-ból vettem pár információt, adatot, de saját szavaimmal alakítottam át őket, mondatokba illesztve.