Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod,
Őrültek vagyunk és nem bolondok.
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat.
Ahogy, azt nem csinálta még más,
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
Majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más.
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?!
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég, csináljuk újra.
Nem kell más, én, mint egy állat,
Elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más,
Én nem sokat kérek.
Nyelvem hegyén a véred,
Te, pedig a torkom harapd át.
És nem kell más.
Édes hangon a fülembe súgod,
Engem akarsz, a régit unod.
Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed,a lábad,
Érezni a bőröd illatát.
Nem kell más.
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában.
Nekem mindegy hol jön ránk.
Nem kell más.
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból.
Örökre elcsábítottál.
Nem kell más.
Úgy akarlak téged.
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát.
És nem kell más.
(Nem kell más, nem kell más, nem kell más.)
Itt meg lehet nézni: http://zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=11514
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése