Nekem igazán szólva kedvenc versem nincsen, de ha választani kéne, akkor Ady Endrétől a Szívek messze egymástólt, és József Attilatól a Füstöt mondanám kedvenceimnek.
Ez a kettő vers, azért tetszik nekem, mert valamivel megragadtak, felkeltették az érdeklődésemet. Van bennük valami, ami számomra figyelemre méltó és, ami szerintem nem átlagos, vagyis az én véleményem az, hogy ez a kettő vers különleges és figyelemre méltó. A tartalmuk szomorú, mégis elgondolkodtató, lehet, hogy ez fogott meg a két versben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése