2008. április 24., csütörtök

Órai munka

-"Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." Vagy mégis?
Hogyha reálisan gondolkodok, akkor azt mondom, hogy igaz, mert a néma gyerek nem tud beszélni. De tapasztalapból mondom, állítom hogy hamis. Indoloknám azzal a kapcsolattal, ami a gyerek és anya között van. Néha a szülő csak ránéz a gyerekére és tudja mit gondol, mi a baja, éppen mi bántja. Egyszóval, az anyja érti a néma gyerek "szavát", de ha nem tud a gyerek beszéddel kommunikálni az anyjával, akkor az anyja a reakcióiból vagy a testbeszédéből is érti, hogy most éppen mit akar, mit érez.

-"Minek nevezzelek?" Tegezés-magázás, köszönés, megszólítás
Kortól függ, és az emberi kapcsolatoktól. Én például általában mindenkit tegezek, vagyis soha nem szoktam egy 20-30 körüli nőnek vagy pasinak, mint eladó a boltban sziával köszöni, vagy helloval (csak akkor, ha megkér, hogy köszönjek sziával, mert nem annyival idősebb nálam, hogy tegeződjünk, akkor köszönök sziával:D) A szomszédjainkban mindig csókolommal, vagy jó napottal köszönök, meg a tanároknak is, úgy általában mindenkinek. Jó, azért a barátaimnak, a korombelieknek, a nálam 2-3-4 évvel idősebbeknek sziázok.


-A stílus valóban maga az ember?
Ez egy olyan kérdés, amivel kicsit sem értek egyet. A stílus csak egy kis kiegészítő a mi saját egyéniségeinkben, (ami idővel alakul ki...) mint például a hajunk, vagy az arcunk. A stílus egy olyan dolog, amit az ember bármikor akar átformálhat, és magától is változik gyakran a stílusunk, sokszor észre sem vesszük.
Beszélhetünk zenei, öltözködési és beszédi stílusról (stb.), de az összeset maga az ember alkotja, ő szabja meg milyen legyen és ő váltja át másikra, vagy csak átformálja.


-"Tudom, mit akarok mondani, csak nem bírom megfogalmazni." Vagy mégsem tudom?
Én azt mondom mégsem tudom.
Sokszor van, hogy akarok valamit mondani, de nem tudom, hogy tudnám elmondani... ezért sokszor van, hogy nem tudom, mit akarok mondani, csak egyszerűen van róla tudomásom, de nem tudom szavakkal kifejezni, vagy csak nem lehet szavakkal kifejezni.



-Inkább leírom/Inkább elmondom. Mikor melyik a könnyebb?
Embertől függ, de szerintem attól is, hogy ki mennyire tud hazudni, kinek mennyi önbizalma van, kinek mekkor a bőr a pofáján. Mert ha valaki nem tud a másik ember szemébe nézni és úgy mondani meg neki, hogy "igen én tettem. sajnálom megbántam..." vagy "bejössz nekem nagyon..." vagy "nincs egy kisapród vonat jegyre?".
Személy szerint nekem a helyzettől függ, hogy szavakkal vagy betűkkel fejezem ki, mit gondolok, érzek, teszek, tettem. Ha barátságról van szó könnyebb a szemébe néznem és úgy megmondanom, de ha önbizalomról van szó, akkor talán inkább a betűk győznek. :)
Ezért szerintem az ember maga dönti el, hogy neki melyik a jobb... mert néha jobb, ha a rosszhírt szavakban a szemünkbe nézve halljuk, mint hogy olvasva szerzünk róla tudomást. Sokszor jobb betűkben elmondani mit érzünk, de ez nem tisztességes a másikkal szmbe, mert betűkkel úgymond jobban lehet hazudni, hisz ezt a lapot majd olvasni fogja, és nem fogja tudni mi az igazság... ezért jobb, ha szavakban fejezi ki magát, de viszont szavakban sem könnyű, sőt néha sokkal nehezebb.


-"Egy rózsaszál szebben beszél" A nyelv valóban mindig a legtökéletesebb eszköze a kommunikációnak?
Szívem szerint ezzel sem értenék egyet, indokolva az előző (kérdésre) válaszaimmal.
De szerintem nem mindig a nyelv beszéd a legjobb kommunikáció eszköz, mert vannak dologk, amiket jobb nem kimondani, jobb nem mondani, csak mutatni, vagy nem mutatni, egyszerűen nem ki mondani, inkább hallgatni és várni, vagynem várni, de hallgatni... vagy testbeszéd jöhet megint szóba. Néha jobb testbeszéddel elmondani, amit gondolunk, néha jobb szavakkal. Ez is olyan kérdés, amiben nem tudok választani, mert nem lehet...


-"Ezt jobb lett volna elhallgatni" Mikor, mit, kinek, miért nem kell (kellett volna) elmondani?


-"Meg sem merem kérdezni." Miért?
Mert nincs rá erőm, mert nicns rá önbizalmam, mert nem tudom maga rászánni, hogy megkérdezzem, mert nem tudom, mert félek, hogy mi lesz utána, mert félek a következméynétől, mi lesz tovább...

Nincsenek megjegyzések: